Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy világ, ahol fura jelrendszerhez alkalmazkodtak az emberek. Ezekért a jelekért az emberek nagyon sokat dolgoztak. Nem ismerték ennek a jelnek a funkcióját, csak azt ismerték, hogy ezeknek a jelek segítségével jutnak táplálékhoz. Ki könnyebben, ki nehezebben jutott ezekhez a jelekhez, mondhatjuk szerencse kérdése. Ezeket a jeleket másik faluban is lehetett használni, de előtte el kellett menni őket átneveztetni, mert kicsit odébb máshogy hívták őket. Ezek jelek segítségével a világ összes faluját meg lehetett látogatni. Ment ez napról napra, éjszakáról, éjszakára, mígnem az emberek észrevették valami hiba történt ebben a jelrendszerben, megnevezni azt nem tudták, így megijedtek, hogy másnap nem kapnak élelmet ezekért a jelekért, így rohantak az élelem elosztó szobákra, hogy minél többet felhalmozzanak belőle otthon. Az emberek elkezdtek beszélni erről a jelrendszerről, hogy vajon mi lehet a funkciója és miért ment tönkre. Rá is jöttek! Az lenne a dolga, hogy igazságosan legyen elosztva munka arányában! Ejha! Nem is baj hogy tönkrement - mondták. No de hogyan tovább? Hogyan állítjuk elő az élelmünket? – kérdezték maguktól az emberek. Rájöttek, hogy az otthonuknak hitt helyen nem tudnak elegendő mennyiséget megtermelni. Ki az, aki segíteni fog?