1. TÖRTÉNETILEG

Nemrég belelapoztam a rendelkezésemre álló, igen tekintélyes hírû és méretû Britannica Hungarica lexikon új kiadásába, hogy megnézzem, mit írnak az Isten szócikk alatt. Meglepõ módon nem találtam ilyet önmagában, helyette viszont 13 címszóban szerepelt elsõ szóként, úgy mint: Isten Báránya, Isten Barátai, Isten békéje, Isten Gyülekezetei, Isten Halála-mozgalom, Isten népe, stb. Ezek együtt majdnem két (!) egész oldalt foglaltak el a 18 kötetes, és összesen kb. 14000 oldalas mûben. Ahhoz képest, hogy az emberiség nagyobbik része szerint az Isten teremtette a világot (függetlenül attól, bármit híresztelnek a materialisták errõl), és Õ a mindenség Fõnöke, ez bizony elég sovány eredmény szerintem.
Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ateizmusról van szó, mert ugyanakkor a négy fõ arkangyal mind szerepel a lexikonban: Rafael, Uriel, Gábriél és Mikáél (tévesen Mihály címszó alatt), igaz csak pár mondat erejéig. De az Úr minden angyala közül a legtöbb sort mégis a Sátán érdemelte ki a szerkesztõk részérõl. Neki “szentelték” a leghosszabb leírást. Vajon miért?
A Sátán a zsidó és keresztény vallásban a gonosz szellemek vezére, az Isten ellenfele. A sátán szó héber eredetû, jelentése ellenség, ellenfél. A Sátán az Isten fiainak egyike a mennyországban (ezek szerint Jézus testvére volna?), és feladata keresni a teremtésben a rosszat, a bûnt, a visszaéléseket, és ezt jelenteni az Úrnak, mivel õ is a fény egyik angyala.
Neki adatnak át a bûnösök, hogy a testük elpusztuljon, de csak azért, hogy a lelkük megmeneküljön. Hívják még Gonosznak, Rossznak, a Sötétség Fejedelmének, Belzebubnak, Kisértõnek, stb. A Belzebub vagy Beélzebúl név egyébként démoni megszállottságot jelent és eredetileg Ekron város istenét nevezték így. Ekron a filiszteus pentapolisz egyike, ma Tel Mikne településsel azonosítják (arabul: Kirbat al-Mukanna), ami az Izrael középsõ részén fekvõ Mazkeret Batya településtõl délre található. A Baálzebub jelentése: a legyek ura, a Baálzebul pedig: a lakóhely fejedelme. A Koránban a Saitan az Isten egyik angyalának tulajdonneve, aki hasonló szerepkört tölt be a teremtésben, mint a keresztényeknél. Nagyjából ennyi, amit megtudhatunk az Univerzumot vezetõ, irányító, kormányzó vezetõkrõl ebbõl a lexikonból.
Érdekes, hogy az “Isten” és “Sátán” szó a magyarban csak a magánhangzókban különbözik, egyébként mindkettõ S-T-N. Az “Isten” magas hangrendû magánhangzókat tartalmaz, a “Sátán” mélyeket. Talán azért, mert egyikük odafent uralkodik, a másik meg idelent?

2. VALÓJÁBAN

Most tegyük félre a különbözõ vallásos elõítéleteket és dogmákat, és közelítsük meg az Isten és a Sátán témakörét a létfilozófián keresztül. Az Istenrõl, mint Egészrõl, Elsõ Egyetlenrõl, és Minden Létezõrõl már sokat írtunk az Eseményhorizonton, de eddig jobbára csak a felépítését, struktúráját, szerkezetét, és fizikai mûködését vizsgáltuk, s kevés figyelmet szenteltünk neki, mint érzõ, gondolkodó, tapasztalatokat gyûjtõ intelligenciának. Pedig az Isten lélek is, nem csak egyszerûen egy kupac idõforrás és a köztük pattogó idõhullámok összessége.
A késõbbiekben (külön írásokban) még több oldalról megvizsgáljuk majd az Isten személyét és tulajdonságait, de most korlátozzuk figyelmünket a címben említett párosra. Vajon milyen viszonyban lehet egymással az Isten és a Sátán a mennyországban? Ha õk valóban vezetõ intelligenciák a teremtési rendszerben (az Isten sok más fiával és lányával együtt), akkor nyilván együtt dolgoznak, valamilyen rendszerben, hierarchiában, bizonyos célok megvalósítása érdekében. Ezt láthatjuk magunk körül az egész teremtésben, bárhová nézünk is. Mindenhol értelem, szervezés, intelligencia nyomait találjuk, ami folyamatosan mûködik, karban tartja a belõle fakadó virtuális teremtését.
Mert azt nekem senki ne akarja bemesélni, hogy a világegyetem holmi õsrobbanás után kialakuló spontán törvényeknek alávetve sodródik a végtelenben, minden cél és értelem híján. Ahhoz túlságosan is nagy, bonyolult és jól kiegyensúlyozott, vagyis tervezett és irányított az egész. És láthatóan ez az Egész élõ, mert reagál minden változásra!
Mellesleg azt sem hiszem el, hogy az Isten kezdetben megteremtette a világot, ami attól fogva kész volt, mint befejezett tény, amihez többé nem kell hozzányúlni, módosítani rajta. Csak meglöki, mint a körhintát és már mûködik is, magától, önállóan. Minden eddigi tapasztalatunk azt mutatja, hogy a magukra hagyott rendszerek kellõ felügyelet, ellenõrzés, karbantartás nélkül hamar elromlanak, lepusztulnak, mûködésképtelenné válnak. Amennyiben az egész univerzum csak 7000 éves (ahogy azt az okos Biblia tudósok kiszámolták), persze lehet, hogy megy fõnök nélkül is a verkli, de egy több milliárd éves teremtésnél ez kizárt. Kellenek ügyintézõk, angyalok, fenntartók, s ezt világosan megtaláljuk minden világvallás szentkönyveiben is, csak épp nincs túlhangsúlyozva.
Ebbõl a szempontból a csodás esetek, csodatételek is a karbantartásra, felülrõl jövõ beavatkozásra utalnak. Vagyis Jézus, mint Megváltó lényegében “rendrakás” céljából született meg. Ezért adatott neki minden hatalom a Földön. Mindebbõl persze az is következik, hogy a fõ karbantartóknak vannak segédei is, akik az “aprómunkát” végzik. Próféták, tanítók, mesterek, buddhák, stb. A keleti hagyomány szerint csak ebben a teremtési korszakban, ami kb. 7000 éve kezdõdött, összesen 1000 buddha születik meg testben, hogy segítse az emberiséget. Ezeknek legalább a fele most kell, hogy testben éljen és dolgozzon (XX. és XXI. század), mivel most vagyunk a legtöbben a bolygón (6 milliárd fölött)! Az persze más kérdés, mennyire kerül a figyelem középpontjába a tevékenységük. A többségük nyilván nem fog állandóan a tévében ugrálni, mint valami popsztár vagy politikus.
De térjünk vissza eredeti témánkhoz, az Isten és a Sátán kapcsolatához! Annak alapján, amit jelenleg látunk a környezõ világegyetem hihetetlen bonyolultságából, a következõ megállapítások adódnak, tûnnek logikusnak.:

3. ANALÓGIÁK

Az Isten, mint Teremtõ (az univerzum központi térforrása, Brahma) a Létezõnek az a része, Aki teremt, alkot, kiáraszt és fenntart maga körül mindent, végtelen változatosságban az idõkáprázat tengerén. A Sátán, mint az Õ egyik elsõ teremtménye, idõbeli elágazása, másolata, kerubja az, aki ebben a káprázatban jár-kel, mozog, nézelõdik, figyel, válogat, mérlegel, dönt, ítélkezik, vagyis elbírálja a különféle teremtményeket. Szava, ennélfogva hatalma van az Úr, a Fenntartó elõtt abban, hogy mi történjék a rendszerben az egyes részekkel. Õ dönt a nem megfelelõnek tûnõ dolgok lebontásáról, elpusztításáról.
Az analógia világos. Ahogy az élõ szervezetek is folyamatosan épülnek és pusztulnak, s mûködésük során a számukra hasznos dolgokat megtartják, a hulladékot pedig kiürítik, eltávolítják, úgy a Sátán eredeti feladata is az, hogy leszelektálja az egészbõl a nem megfelelõ alkotásokat. Csak azokat hagyja meg, netán támogatja is (!), melyek illeszkednek az Isteni Tanács által készített és folyamatosan aktualizált teremtési tervbe. És mindez nem rossz szándékból történik. Az utcaseprõkre vagy takarítókra, a csatornázási vállalat munkatársaira vagy a temetkezési vállalkozókra sem haragszunk azért, mert a munkájukat végzik!
Egy szemléletes hasonlattal élve: az Isten csak a kõtömböt csinálja meg, amiben még minden lehetõség benne van, de lefaragni róla a fölösleget a szobrásznak, a Sátánnak kell. Az Istennél van tehát az alkotóerõ, a Sátánnál pedig a formálóerõ, s a beavatkozása teremt visszacsatolást a rendszerben az egyensúly érdekében.
A kettejük által képviselt erõk (dualizmus, jó és rossz, jin és jang) egyensúlya tartja fenn a rendszert, ad dinamizmust neki. Mert tudjuk jól, hogy az egyensúlyi állapottól való eltolódás (a szélsõséges helyzet) komoly bajokkal jár minden szinten, függetlenül attól, milyen irányba történik. Így van ez a fizikai törvényeknél (vonzás-taszítás), a biológiában (az élet homeosztázisa) és a pszichológiában (helyes-helytelen) is. A Sátánnak mindezek szerint tehát nagyon bölcsnek, okosnak és a feladatához értõ, “jól pusztítva teremtõnek” kell lennie.
Azért tartják õt és a hierarchiáját (ördögök, démonok) rossznak, sötétnek és gonosznak az alájuk rendelt, velük szemben jobbára védtelen teremtmények, mert õ az, aki korlátozza a létük szabad burjánzását. Mondhatni õ az Életfa kertésze, aki lenyírja a fölös ágakat, hogy egy idõszálfa se nõhessen az égig (korlátlanul). Mivel pedig a létezés az alaptörvényei miatt ellentmondásos, nem lehet benne mindig csak jó és hibátlan döntéseket hozni. Tehát a bíró is hibázik, s rosszat tesz a legjobb szándéka ellenére. Ezért a “korrektor” akkor mûködik jól, ha magát is ellenõrzi, ellenõrizteti az Istennel, a fõnökök fõnökével.
Vagyis téves az a felfogás, hogy ezek ketten folyton harcolnak egymás ellen és fújnak, köpködnek a másikra. Jellemzõ az emberekre, hogy az égi dolgokat a földhözragadt felfogóképességük szerint próbálják értelmezni, mintha az univerzumot vezérlõ, mérhetetlenül öreg és bölcs intelligenciák is csak olyan hülyegyerekek volnának, mint a Földön élõ egyes teremtményeik. Hát nem olyanok! Nem sokáig mûködhetne a világ, ha a széthúzás uralná, amiként az emberi társadalmak is gyorsan felbomlanak, felszámolják magukat a saját belsõ konfliktusaik miatt, melyeket képtelenek értelemmel kezelni és kordában tartani.
Az Isten és a Sátán tehát inkább olyan, mint a kormánypárt és az ellenzék egy jól mûködõ országon belül. Azért ülnek a libikóka két végén, hogy a világ megmaradjon középen, a Buddha által ajánlott arany középúton. Ebbõl a szempontból a bûn lehetõsége és a kisértés felfogható afféle terheléspróbának, amit a teremtményeknek el kell viselniük a mûködésük során. Az, hogy a Földön olyan sok a bûn és a szenvedés, nem azért van, mert a Sátán, aki ennek a bolygónak a “helytartója” olyan rosszul és gonoszul bánik a beosztottjaival, a rábízott lelkekkel. Hanem a régi bûnök termelõdnek újra, idézõdnek fel újra információsan a lelkekben és adódnak át a bosszú és a tudatlanság miatt. Ez ellen csak egyetlen orvosság létezik. A tudás, a helyes életre vezetõ életbölcsesség.
Minden szülõnek és tanárnak elemi kötelessége (lenne), hogy az univerzum törvényeire minél elõbb megtanítsa a rá bízott gyermekeket. Mert a törvény nem ismerete sehol sem mentesít annak következményeitõl! A XX. századi társadalmak erkölcsi, morális, szellemi hanyatlásán és a tömegesen elkövetett bûnök mennyiségén láthatjuk, milyen következményekkel jár a tudatlanság vagy a rossz tudás. Ha nem akarjuk, hogy pár éven belül káoszba fulladjon a világunk, ahogy azt pl. Afrikában láthatjuk, mindent meg kell tennünk azért, hogy a társadalmainkban ne a hülyeség, hanem az okosság információja terjedjen el tömegesen. A tét az életünk. Ha eljön az ítélet órája, és könnyûnek találtatunk, a Sátán csapata fog bennünket kisöpörni ebbõl a terráriumból, amelyre méltatlanná váltunk. Még nem késõ változtatni a dolgokon, és ennek semmi köze bármilyen vallási ideológiához. Mindenki tehet valamit, még te is! Az Isten figyel téged. Tegyél róla, hogy örömmel tekinthessen rád életed minden napján.

Készült: 2002.08.10. - 10.15.

Forrás: http://esemenyhorizont.uw.hu/