Szeretném tisztázni, hogy mit is jelent valójában a nyers, élő étel fogalma. Sokaknál tapasztaltam, hogy nem értik magát a fogalmat. Ezt főleg azoknak szánom, akik még nem jártasak ebben az életmódban, még nem olvastak a témában könyveket illetve nem értik, hogy miért is fontos a nyers táplálkozás és mi különbözteti meg a főtt ételeket a nyers, élő ételektől.
Nem saját szavaimmal fogom elmondani ezt, hanem idézni fogok már meglévő cikkekből.

- Idézet a http://enzimek.extra.hu/?q=node/7 oldalon levő cikkből, ezen oldalon található a teljes cikk, érdemes elolvasni:

“Az amerikai The Healthview Newsletter-nek 1979-ben adott exkluzív interjúban
Dr. Edward Howell, a táplálék-enzimek neves kutatója elmondja, miért hiszi, hogy:

”Az enzimek jelenthetik a megoldást a krónikus betegségek megelőzése és az emberi élet meghosszabbítása terén.”

HEALTHVIEW: Voltaképpen mik is az enzimek?

HOWELL: Az enzimek olyan anyagok, amelyek nélkül nincs élet. A testünkben végbemenő minden kémiai reakcióhoz szükség van rájuk. Nélkülük semmilyen szervi tevékenység nem tudna végbemenni. Az enzimek nélkül nem működnek sem a vitaminok, sem az ásványi anyagok, sem a hormonok.
Képzeljük el így a dolgot: az enzimek jelentik a „munkaerőt”, amelyek a testet építik, éppúgy, ahogy építőmunkások építik fel az otthonunkat. Hiába van meg az összes tégla, fa és egyéb építőanyag, a ház felépítéséhez munkásokra is szükség van, akik az élő erőt jelentik.
Épp ez a helyzet a testünkkel is: hiába van meg az összes szükséges tápanyag: a vitaminok, fehérjék, ásványi anyagok stb., az enzimek – az életelemek – is kellenek, hogy a test ép és egészséges legyen.

HEALTHVIEW: Az enzimek tehát kémiai katalizátorok, amelyek felgyorsítják a különböző reakciókat?

HOWELL: Nem. Az enzimek sokkal többek, mint katalizátorok. A katalizátorok tehetetlen anyagok. Nincs bennük egy szemernyi sem abból az életenergiából,
amely az enzimekben megtalálható. Az enzimek például működésük alatt egyfajta sugárzást bocsátanak ki, a katalizátorok pedig nem. Továbbá, noha az enzimek fehérjéket tartalmaznak – némelyikük még vitamint is – a bennük lévő aktivitási faktort még soha nem sikerült szintetikus úton előállítani.
Sőt, nincs olyan fehérje-kombináció vagy aminosav-kombináció, vagy bármilyen anyag, amely enzim-tevékenységet tudna kifejteni. Az enzimekben vannak fehérjék, de azok csupáncsak az enzimtevékenység faktorának hordozói.
Ezért tehát azt mondhatjuk, hogy az enzimekben a fehérjehordozók vannak, amelyek energiafaktorokkal vannak feltöltve, úgy, ahogy az elemben fémlapok vannak elektromossággal feltöltve.

HEALTHVIEW: Honnan vannak testünk enzimjei?

HOWELL: Úgy tűnik, hogy meghatározott enzim-potenciállal jövünk a világra.
Az aktivitási faktoroknak, avagy életerőnek ez a korlátozott mennyisége ki kell, hogy tartson életünk végéig. Ugyanaz a helyzet, mint amikor pénzt öröklünk: ha mindig csak költünk belőle, és nincs más jövedelmünk, elfogy a pénzünk. Ugyanígy, minél többet használ fel valaki az enzimkészleteiből, annál hamarabb fogy el. A különféle egyetemeken végzett kísérletekkel kimutatták, hogy minden fajra igaz: minél gyorsabb az anyagcseréje, annál rövidebb ideig él.
Ha külső esemény nem szól közbe, addig élünk, ameddig a testünk enzimaktivitási faktora kitart, és enzimeket állít elő. Amikor már valamilyen enzimből nem tudunk többet előállítani, véget ér az életünk.

”Ha valamilyen élelmiszert 100 C-on főzünk,
a benne lévő enzimek száz százalékban elpusztulnak”

HEALTHVIEW: Úgy tűnik, pazaroljuk korlátozott enzimkészletünket.

HOWELL: Igen. Gyakorlatilag mindenki főként főtt ételt eszik. S ne feledjük: ha valamilyen élelmiszert 100 C-on főzünk, a benne lévő enzimek száz százalékban elpusztulnak.
Ha volnának enzimek abban, amit megeszünk, elvégeznék az emésztés valamekkora – akár jelentős – részét. Ám ha főtt, enzim nélküli ételt eszünk, a testünket kényszerítjük arra, hogy megtermelje az emésztéshez szükséges enzimeket. Ez pedig kiapasztja a korlátozott enzimkapacitásunkat.

HEALTHVIEW: Mennyire üríti ki „enzim-bankszámlánkat” a főtt étrend?

HOWELL: Úgy vélem, ez az egyik elsődleges oka a korai öregedésnek és halálnak.
S azt is gondolom, hogy ez okozza szinte mindegyik degeneratív betegséget.
Először is, ha a testnek kell az összes enzimet megtermelni, ami a nyálba, a gyomornedvbe, a hasnyálmirigybe és a bélnedvekbe jutva az emésztést elvégzi, akkor az a más célokat szolgáló enzim-termelés rovására megy, és nem marad elegendő enzim az agy, a szív, a vesék, a tüdő, az izmok és a többi szerv és szövet működéséhez.
Amiatt, hogy az enzimeket az emésztőrendszer más testrészektől „lopja”, a különféle szervek és szövetek között verseny alakul ki az enzimekért.
Az ebből fakadó anyagcsere-torzulás lehet a rák, a szívkoszorúér-, a cukorbetegség és sok más krónikus és gyógyíthatatlan betegség közvetlen oka.
A civilizált, enzimtelen étrenden élő emberek többsége ilyen enzimhiányos állapotban van.

”Egy sor krónikus betegség, pl. allergiák, bőrbetegségek, de rák vagy cukor­be­teg­ség esetén is alacsony az enzim-szintünk”

HEALTHVIEW: Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy az emberek táplálék-enzim hiányban szenvednek?

HOWELL: Tengernyi bizonyíték van, itt most csak egy töredékét tudom összefoglalni ezeknek. Az elmúlt negyven évben több ezer tudományos dokumentumot gyűjtöttem össze elméleteim alátámasztására.
Először is, az élőlények közül az ember vérében a legalacsonyabb a keményítőt emésztő enzimek szintje. Ezzel szemben a vizeletünkben ebből az enzimből van a legtöbb, ami azt jelenti, hogy ezeket gyorsabban használjuk el.
Vannak más bizonyítékok is, amelyek arra utalnak, hogy az alacsony enzimszintek nem fajunk sajátosságai, hanem annak tulajdoníthatóak, hogy sok főtt keményítőt eszünk.
Azt is tudjuk, hogy egy sor krónikus betegség, pl. allergiák, bőrbetegségek, de rák vagy cukorbetegség esetén is alacsony az enzimszintünk.
Ezenkívül bizonyíték van arra, hogy a főtt, enzim nélküli étrend felelős a többi mirigyet szabályozó agyalapi mirigy patologikus megnagyobbodásáért. Sőt, azt is kimutatták már, hogy szinte minden balesetben elhunyt 50 éven felülinek rosszul működött az agyalapi mirigye.
Véleményem szerint a mai gyerekek és kamaszok túlzott érettségének is a táplálék-enzim hiány az oka, valamint ez az egyik fő kiváltója a gyerekek és a felnőttek túlsúlyának is.
Sok állatkísérlet bebizonyította, hogy az enzim-hiányos étrend a szokásosnál gyorsabb érést eredményez. A főtt étellel táplált állatok súlyosabbak, mint a nyers koszton tartott társaik.
A gazdák főtt krumplit adnak a piacra szánt disznóknak, mert azok így gyorsabban híznak, és így gazdaságosabbak, mint a nyers krumplival táplált sertések.
Ezek a bizonyítékok azt mutatják, hogy nagy a különbség a főtt és a nyers kalóriák között. Amikor sok évvel ezelőtt egy szanatóriumban dolgoztam, azt tapasztaltam, hogy a nyers étrenden élő emberek nem képesek elhízni, akkor sem, ha sok kalóriát vesznek magukhoz.
A táplálék-enzim hiány egy másik hatása, hogy az agy zsugorodik, a pajzsmirigy pedig rendellenesen megnövekszik, még akkor is, ha elég jódot fogyasztunk. Ezt több fajban is kimutatták. Noha ezt természetesen nem lehet embereken bizonyítani,
a bizonyítékok igen elgondolkodtatóak.

HEALTHVIEW: Milyen bizonyíték van még?

HOWELL: Egy másik tény, amelyet figyelembe kell vennünk, az, hogy az ember hasnyál­mirigyének sokkal több enzimet kell termelnie, mint bármilyen, nyers táplálékot evő élőlényének. Az ember hasnyálmirigye a testsúlyához viszonyítva több mint kétszerese a tehénének. Az ember főként főtt ételt eszik, a tehén pedig nyers füvet.
Továbbá azt is kimutatták már, hogy a főtt étrenden tartott patkányok hasnyálmirigye mintegy kétszer olyan súlyú, mint a nyers táplálékot evő patkányoké.
Bizonyíték van arra is, hogy az ember hasnyálmirigye a testsúlyához képest az egyik legsúlyosabb hasnyálmirigy az állatvilágban.
Az ember hasnyálmirigyének a megnagyobbodása éppoly veszélyes – sőt, talán veszélyesebb –mint a szív, a pajzsmirigy stb. megnagyobbodása. Az emberben végbemenő enzim-túltermelés az enzim nélküli étrendhez való patologikus alkalmazkodás.
Nem a hasnyálmirigy az egyetlen szerv, amely túl sok enzimet termel, ha főtt ételeken élünk. Az ember nyálmirigyei annyi enzimet termelnek, amennyit egyetlen természetes táplálékon élő vadállaté sem.
Tulajdonképpen, vannak olyan állatok, amelyek nyálában egyáltalán nincs is enzim.
A tehén és a birka bőségesen termel tökéletesen enzimmentes nyálat.
A kutyák nyálában sincs enzim, ha nyers étrenden élnek. Ám ha főtt, keményítőben dús tápon kezdjük el őket tartani, nyálmirigyeik 10 napon belül elkezdenek keményítőt emésztő enzimeket termelni.
Még több bizonyíték van arra, hogy a nyálban lévő enzimek patologikus,
s nem normális állapotra utalnak. Kezdjük azzal, hogy a nyál enzimjei nem tudják megemészteni a nyers keményítőt. Ezt kimutattam laboratóriumi körülmények között.
A nyálban lévő enzimek csak a főtt keményítőt támadják meg. Láthatjuk, hogy a test korlátozott enzimtermelő kapacitásának egy részét csak akkor irányítja a nyálba,
ha muszáj.
Néhány évvel ezelőtt nagy visszhangot kiváltó állatkísérletet folytattam saját laboratóriumomban. Óhajtja, hogy most elmagyarázzam az olvasóknak?

HEALTHVIEW: Igen, megkérném rá.

HOWELL: Az egyik csoport patkánynak főtt ételt adtam, a másiknak pedig nyers táplálékot, és hagytam, hogy mindegyik élje le az életét. Arra voltam kíváncsi,
hogy melyik csoport él tovább.
Az első csoport nyers húsból, nyers zöldségekből és nyers gabonából álló keveréket kapott, a második pedig ugyanezt, csak vízben megfőzve, így nem jutott hozzá az enzimekhez. A patkányok körülbelül három évig éltek.
Ahogy a kísérlet a végéhez közeledett, több meglepő eredményre is jutottam.
Kiderült például, hogy a két csoport élettartama nem különbözött jelentősen.
Később rájöttem ennek okára.
Az derült ki, hogy a főtt táplálékon élő patkányok egy váratlan forrásból jutottak enzimekhez: tulajdon ürüléküket ették meg, amelyben benne voltak a testük által kiválasztott enzimek.
Minden ürülék – az emberé is – tartalmaz a test által már felhasznált enzimeket.
Az én patkányaim a saját enzimjeiket hasznosították újra.
S ezért éltek olyan hosszú ideig, mint a nyers étrenden élő társaik.
A helyzet az, hogy az ürülék megevése szinte univerzális a mai laboratóriumi állatok körében. Noha „tudományosan összeállított” tápon tartják őket, amelyben benne van minden ismert vitamin és ásványi anyag, az állatok ösztönösen érzik, hogy enzimekre is szükségük van. Ezért eszik meg saját ürüléküket.
A tudományos tápon tartott állatokban kialakul az emberre jellemző krónikus degeneratív betegségek zöme - már amennyiben hagyják őket megöregedni és természetes úton meghalni. Ez arra utal, hogy a vitaminok és az ásványi anyagok nem elegendőek az egészség megőrzéséhez.

”Böjt alatt a test enzimjei a beteg szövetek gyógyításával és eltávolításával tudnak foglalkozni.”

HEALTHVIEW: Miből gondolja, hogy az embereknek jót tenne, ha plusz enzimet ennének?

HOWELL: Számomra a terápiás céllal tartott böjt a legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy az embereknek szüksége volna enzimekre. Mint tudja, néhány évig egy szanatóriumban dolgoztam, ahol a páciensek különféle böjtkúrákon vettek részt.
Amikor valaki böjtöl, azonnal leáll az emésztő-enzim termelése.
A nyálban, gyomornedvben és hasnyálmirigynedvben csökken az enzimmennyiség,
végül alig marad.
Böjt alatt a test enzimjei a beteg szövetek gyógyításával és eltávolításával tudnak foglalkozni.

A civilizált ember olyan nagy mennyiségű főtt ételt eszik, hogy az enzimrendszerüket teljesen lefoglalja az emésztés. Ennek eredményeképpen, a testben nincs elegendő enzim ahhoz, hogy a szövetek egészségét megóvják.
A böjtölők zöme átesik az úgynevezett gyógyulási krízisen. Émelyegnek, szédülnek, hánynak. Ilyenkor az történik, hogy az enzimek a test egészségtelen struktúráit állítják helyre. Az enzimek megtámadják a beteg szöveteket és lebontják a megemésztetlen vagy feldolgozatlan anyagokat, amelyek aztán a beleken vagy a bőrön át, illetve hányással kiürít a szervezet.

HEALTHVIEW: Az élelemből szerzett enzimjeinket nem teszi tönkre a gyomorsav?

HOWELL: Nem így van. Noha a legtöbb táplálkozástudós azt állítja, hogy a táplálékban lévő enzimek a gyomorban elpusztulnak, két fontos tényt nem vesznek figyelembe.
Először is, evéskor a savkiválasztás legalább harminc percig csak minimális.
Az étel lemegy a nyelőcsövön, s a gyomor felső részébe jut.
Ezt a részt gyomorszájnak hívják. Míg a gyomorszáj megnyílik, hogy befogadja az ételt, a gyomor többi része zárt és lapos marad. Amíg az étel a gyomorszájban van,
a test kevés savat és enzimet termel. Az ételben lévő enzimek maguk kezdik megemészteni az ételt. S minél inkább előrehalad ez az ön­emésztés, annál kevesebb dolga marad a testnek.
Amikor ez a 30-45 perc letelt, megnyílik a gyomor alsó része, s megkezdődik a sav és enzim kiválasztás. De a táplálék-enzimek még ekkor sem inaktiválódnak; csak amikor a sav számukra tolerálhatatlan szintet ér el. A táplálék-enzimek a semlegesnél jóval savasabb vegyi környezetet is kibírnak.”

Ha valaki bővebb információt szeretne szerezni az enzimekről,
ajánlom Dr. Edward Howell könyvét, aki a fenti interjút adta.

- Idézet a http://www.geocities.com/all_are_one.geo/hun/enzimkutatas.html oldalon található cikkből, ezen oldalon olvasható a cikk teljes tartalma, érdemes átbogarászni az egész oldalt:

“Állatkísérletek:

Talán a legmegdöbbentõbb bizonyítékokat az amerikai dr. Francis Pottenger 10 éves kutatása szolgáltatta. 1932-tõl 1942-ig több mint 900 macskán, azok négy generációján vizsgálva végzett kísérleteket. Az állatokat négy csoportra osztotta: az elsõ csoport csakis nyers, pasztörizálatlan tejet, de állandóan hõkezelt húst kapott, a második csoport kizárólag nyers húst, pasztörizált tejet, a harmadik csoport mindig hõkezelt húst és pasztörizált tejet kapott. Csakis a negyedik csoportnak adott állandóan nyers húst és pasztörizálatlan nyers tejet. Az eredmények alapjában ingatják meg az étkezésrõl fenntartott nézeteinket. Mindent alaposan feljegyezve, pontos mérésekkel, fényképekkel kiegészítve dokumentált. Eszerint az elsõ három csoportnál a macskák elsõ generációjánál krónikus degeneratív betegségek mutatkoztak (allergiák, asztma, ízületi gyulladás, rák, szívbetegségek, vese-, máj-, pajzsmirigy- és fogászati betegségek, csontritkulás). A második generációnál ismét ugyanezek a betegségek jelentkeztek csak súlyosabban. A harmadik generációnál a született kismacskák többsége már eleve valamilyen rendellenességgel született és 6 hónapon belül elpusztult. A negyedik generációnál a kísérleteket nem lehetett tovább folytatni, mert a megmaradt macskák kivétel nélkül többé nem voltak képesek szaporodni. Ezzel ellentétben a kizárólag nyers ételeket, pasztörizálatlan tejet kapó negyedik csoportnál krónikus degeneratív betegségek nem jelentkeztek, a macskák hosszú életûek, könnyen kezelhetõk voltak. Alapvetõen idõs kort érve haltak meg idõs korukból származó, természetesnek mondható okok miatt.”